Rólam

Posztolva: January 1, 2022 • 2 perc • 369 szó

Valahogy így kezdődött a kalandom a Feldenkrais-módszerrel 2010 környékén.

Amikor 2010 körül rátaláltam Moshé Feldenkrais könyveire éppen mindenféle alternatív dolgot olvastam. Aki keres, az talál, mondja a mondás, én pedig találtam valami érdekeset.

Ami az ő könyveiben meglepett, hogy számomra nagyon szimpatikus módon mellőzte az áltudományos bla-blát. Sőt, nagyon alapos és logikus volt, és úgy tűnt, rátalált valami érdekesre. Lehet, hogy mégis van új a nap alatt?

2013-ban döntöttem úgy, hogy elvégzem az oktatói képzést (Chiemsee 7, 2013-17), először csak magam miatt, szerettem volna többet tudni. Miután befejeztem jó ideig Németországban tanítottam. 2021-ben költöztem vissza Magyarországra, jelenleg családommal Budakeszin élek.

Ez a Feldenkrais-dolog egy kicsit fura. Bár a titulusom jobb szó híján “oktató”, az órákon tőlem nem fogsz tanulni semmit. Nem tanítok semmilyen elméletet, ideológiát, vagy gyakorlatokat. Minden pozitív változás, ami az óra során, és azután a mindennapi életben történik tőled származik. Az egyetlen dolog, amit én csinálok, illetve amit közösen csinálunk az órán az az, hogy olyan teret hozunk létre, amelyben a fejlődés megtörténhet. Az én oktatói tapasztalatom ennek a térnek a kialakításában rejlik, és természetesen én is tanulok mindig valami újat.

Az órákon mindig mozgunk, de az, hogy hogyan csináljuk sokkal fontosabb, mint a mit.

A Feldenkrais-módszer saját magunk használatáról szól. Hogyan mobilizálom magam, ha valamit el akarok érni? Hogyan használom az izmaimat, az érzékelésemet, teljes önmagamat. Mennyire vagyok mestere önmagamnak?

Nem ismerjük a saját lehetőségeinket, nem tudjuk mi rejlik bennünk. Általában elfogadjuk mások véleményét magunkról, a saját negatív tapasztalatainkat (valamiért a negatív tapasztalatokat jobban szeretjük, mint a pozitívakat), és ez alapján kialakítunk egy keretet magunknak: “én ebben vagyok jó, abban nem, nekem ez megy vagy nem megy, ezzel mindig is gondom volt, az a problémám, hogy… stb, stb.”

A Feldenkrais-órák lehetőséget adnak arra, hogy ezt a keretet egy kicsit letegyük és azzal foglalkozzunk, ami valójában van. Talán még nincs minden teljesen eldöntve.

A módszer oktatásában két dolog motivál. Egyrészt szeretem a meglepetéseket, amiket számomra tartogat. Másrészt úgy látom/érzem/azt a visszajelzést kapom, hogy akik eljönnek mindig tapasztalnak valami újat, pozitívat. Néha nagyobb dolgokat, néha kisebbeket. Szeretem azt a hangulatot, ami egy ilyen alkalommal keletkezik, akár én tartok órát, akár én fekszem le a földre tapasztalni.