Hogyan használod magadat?

Posztolva: June 5, 2024 • 5 perc • 927 szó

A Feldenkrais-módszer, mint gyakorlati anatómia

Életünk első néhány évében mindannyian felfedezők és kísérletezők vagyunk. Nem ismerjük a világot. Nem tudunk lecsavarni egy kupakot, nem tudjuk hogyan kell építőkockákat egymásra rakni, nem tudunk vonalat húzni a papíron, de ezek a dolgok borzasztóan érdekelnek bennünket.

Óriási kíváncsisággal vetjük bele magunkat a kísérletezésbe, mindenféle variációt kipróbálunk. Talán a ceruza jobban fog a falon? Talán egy kis ütögetés segít kinyitni a vizespalackot? Eredendően pozitív gondolkodók vagyunk. Nem csalódunk, ha nem érjük el a célunkat, nem hibáztatjuk magunkat. Lehet, hogy nem pont azt tanuljuk, amit szerettünk volna, de valami tapasztalatot szerzünk, és ez már önmagában kincs. Építjük a tudásunkat a fizikai és az emberi világról. A vizespalack például hangot ad, ha ütögetjük. A falra tényleg könnyebb rajzolni, de anyu mérges lesz, még ha azért örül is egy kicsit a kreativitásunknak.

Tapasztalati tanulás

Lassan-lassan azért rendeződnek a dolgok. Rájövünk, hogy van egy pontos irány, és egy megfelelő erő, amivel a kupak leszedhető. A ceruzának a hegyes végével lehet rajzolni, és van egy erő, amivel a ceruzát nyomva a hegye nem törik el. Ha túl kevés erővel nyomjuk nem fog. Ez gyakorlati fizika. Ha a papírra rajzolunk, anyu örül. Ez gyakorlati pszichológia. Mindez azért működik ilyen jól, mert agyunknak van egy hajlama arra, hogy kitalálja ezeket a dolgokat. Agyunk erre a földi fizikai világra és az emberi társas világra van kitalálva. Rendet hoz létre a rendetlenségből.

Kísérletezz!

Egy pillanatra állj meg és vegyél kézbe egy tárgyat a közeledből, ceruzát, bögrét, mobiltelefont, bármit. Irányítsd rá a figyelmed és merülj el egy picit a tanulmányozásában. Érezd a súlyát, a méretét, a tapintását. Forgasd meg a kezedben, használd egy kicsit! Hányféleképpen tudod megfogni? Hozd közelebb magadhoz, szagold meg, hallgasd meg!

Most tedd le a tárgyat, és rakd le a kezedet az asztalra! Irányítsd a figyelmedet most a kezedre és kezdd el ugyanúgy tanulmányozni. Érezd a felépítését, a méretét, a súlyát. Érezd a csontokat az ujjaidban, érezd az ujjperceket. Érezd az ujjak súlyát! Érezd az érintkezésüket az asztallal, vagy egymással. Érezd a bőrfelületet, a puha részeket, a kemény részeket. Mozgasd meg egy kicsit!

Használni magunkat

Ha úgy vesszük a kezed is egy “eszköz”. Ugyanúgy, mint annak a tárgynak, amit az előbb felvettél, neki is megvan a súlya, a mérete, a belső törvényszerűségei, amit a csontok, ízületek és izmok határoznak meg. Megvan, hogy mit lehet vele csinálni, és mit nem. Merre hajlik és merre nem. Ugyanígy a tested összes többi részének megvannak a maga lehetőségei.

Amikor cselekszel “használod” a saját részeidet. Ha nem egészen jól használod őket, ha ellene próbálsz menni ezeknek a belső törvényszerűségeknek, például olyan irányba próbálsz hajlítani egy ízületet, amibe nem hajlik, akkor nem egészen pontosan az fog történni, amit szándékoztál. A jobbik esetben egyszerűen nem éred el a célodat, rosszabbik esetben pedig sérülést okozol magadnak.

A képességek fejlődése

Velem vagy még? 🙂 Amikor még zsenge kísérletező voltál nem csak a tárgyak használatát tanultad meg. Minden egyes próbálkozásod során “saját magad” használatát is gyakoroltad. Agyad mindent regisztrált: á, igen, ez az ízület így hajlik, ez a csont ilyen nehéz, ez az izom ilyen erős, és ha ezeket így és így rendezem, akkor ez és ez történik. Voilà, lejött a kupak! Mindez olyannyira tudat alatt zajlott, hogy nem is emlékezhetsz rá, de megtörtént. Ez a te gyakorlati anatómiai tudásod saját magadról.

Az agyad szempontjából a tested ugyanúgy a “környezet”, a fizikai világ része, aminek a használatát meg kell tanulni, a fizikáját ki kell tapasztalni. Amikor megszülettél még a fejedet se tudtad elfordítani egyik oldalról a másikra, de mostanra egész ügyes lettél a tested használatában, amihez ezúton is szeretnék gratulálni! Szép munka!

Senki sem tökéletes

Ha megfigyeled magadat, beláthatod, hogy nem minden tökéletes. A növekedésed nem ment tökéletesen, és ez nem a te hibád. Minden tanulási folyamat szükségszerűen tartalmaz hibákat, ez a dolgok természete. Vannak dolgok, amiket megtapasztaltál, és vannak, amiket nem. Voltak behatások, traumák, sérülések.

Vannak részeid, amiket ügyesebben használsz, vannak, amiket kevésbé, és ezek az “ügyetlenségek” mindenben ott vannak, amit csinálsz. Ott vannak, amikor belekezdesz valami újba. Talán ügyetlennek érzed magad. Talán hajlamos vagy bizonyos sérülésekre. Talán vannak visszatérő fájdalmaid, mindig ugyanazokon a helyeken. Talán haragszol magadra ezért. Talán az egész életedet ezek köré építetted fel, gondosan elkerülve azokat a dolgokat amikben “nem vagy jó” - pedig szeretnél jó lenni bennük. Ezen a ponton álljon itt egy idézet Moshé Feldenkrais tollából:

Újraindítani a folyamatot

Mit kell tenned, ha szeretnél túllépni ezeken a tökéletlenségeken? Egyszerűen újra kell indítanod azt a tanulási folyamatot, amiről az elején beszéltem. “Egyszerűen”, mondom, de ha olyan egyszerű lenne, mindenki ezt csinálná. Az ördög a részletekben rejlik.

Meg kell tapasztalnod magadat cselekvés (mozgás) közben, félrerakva mindazt, amit tudsz, és arra figyelve, amit érzel. Kisgyerekként megvolt az az előnyöd, hogy nem tudtál semmit, így nem kellett semmit félreraknod, 100%-ban bele tudtad vetni magadat a tapasztalásba. Felnőttként már “tudsz”, és ez a “tudás” egyben korlát is, ami észrevétlenül meghatározza merre haladsz.

Találnod kell majd olyan utakat, amik nem provokálják ezt a “tudást”. Olyan utakat, amiken nem jársz túl gyakran. Erről szól a Feldenkrais-módszer: egyfajta okos, vagy cseles torna. Amikor aztán végigmész egy ilyen úton, hirtelen az akadály másik oldalán találod magad. Először csodálkozni fogsz, aztán az agyad át fogja értékelni a helyzetet. Onnantól kezdve a lehetetlen lehetségessé válik, és felfedezel egy jobb, könnyedebb, fájdalommentes használatot saját magad és a tested számára.